Kezdjük a rosszal. A félelem mindig ott van velünk.
Az első csók, munkainterjú, lakás vásárlás, nyilvános beszéd előtt, amikor elöször autót vezettél, vagy a szüleid nélkül mentél nyaralni - bármi is - félsz.

De megtetted. És a következő alkalommal könnyebb volt. És attól kezdve minden alkalommal könnyebb. A félelmek megtapasztalása, a megerősödés az élet része. A feladatok egyre nagyobbak, de a félelem továbbra is fennáll. Ez normális.

A jó hír az, hogy a félelmet tudjuk kezelni. A félelem átmeneti érzés, nem tartós. A félelem azt jelenti, cselekszel.

Beengedheted a félelmet az életedbe, tudomást vehetsz róla, de nem engedheted át neki a vezetést.  Mondhatod: „igen, félek, de akkor is megcsinálom.” A cselekvés gyógyítja a félelmet. Rajtad múlik. Szóval cselekedj minél előbb.

Ez a kérdés kettős. Általában azt jelenti, hogy „Van-e engedélyem az álmaim megvalósítására?” és „Önző vagyok-e, ha azt akarom, amire vágyom az életben?”
A válasz igen, van engedélyed - de meg kell adnod magadnak.

Senki sem adhatja meg neked helyetted. Tehát ne várj! A csodálatos az, hogy már ma dönthetsz úgy, hogy teljes engedélyt adsz magadnak álmaid követésére.
Ez nem azt jelenti, hogy hirtelen mondj fel, vegyél egy csak odaútra szóló jegyet Párizsba és hagyd el családod. Ez azt jelenti, hogy tisztán láthatod, mik az álmaid, mi az amit meg tudsz tenni most rögtön, hogy elindulj ezen az úton.
Az utazás a legelső lépéssel kezdődik. Tegyél meg mindent, azokkal az eszközökkel amik rendelkezésedre állnak.
NEM ÖNZŐSÉG ha azt csinálod, amit szeretsz. Ha hagyod, hogy az érdeklődésed és szenvedélyed vezessen és rágyere, hogy mennyivel jobb szülõvé, baráttá, házastárssá válsz. Próbáld ki néhány hétig, és nézd meg. Önző az, aki visszatartja azt, amit a világnak adhat. Mutasd meg, mid van!