Egy nyelvet megtanulni szerintem csak egyféleképpen lehet. Úgy, hogy nagyon vágyakozunk arra, hogy beszéljünk az adott nyelven. Ha látjuk magunkat lelki szemeink előtt
pl. angolul megnyilvánulni különböző helyzetekben könnyedén és frappánsan, akkor már meg is van az első lépés. Ráléptünk a motiváció útjára. Ragadd meg ezeket a képeket a fejedben és ne engedd el őket egészen addig, míg célba nem érsz. Amikor a fejedben lévő elképzelés egybeér a valósággal, nyertél. Tettél valamit magadért. Saját motivációból cselekedtél.
Ugye milyen jó érzés? 
Hiszen nyelvórára azért járunk, mert mi döntünk úgy jó esetben, hogy szeretnénk beszélni az adott nyelven. Persze van az az eset is, amikor kénytelenek vagyunk egy megszerzendő nyelvvizsga miatt órákat venni és ilyenkor csak le akarjuk tudni az egész folyamatot és megkapni a bizonyítványt.
Ha valami igazán érdekel minket, akkor szakítunk rá időt és energiát, mert annyira szeretnénk azzal a dologgal foglalkozni, hogy megoldjuk valahogy, hogy beleférjen az időnkbe. Legyen az sport, vagy olvasás vagy színház, vagy bármi más szabadidős program.
A kulcs a szokások kialakításában rejlik. Akkor válik valami szokásunkká, ha örömünket leljük valamiben és bár időt és energiát igényel, sikeresnek érezzük magunkat. Ez sarkall minket arra, hogy az adott dolgot beépítsük az életünkbe. Mert újra és újra érezni szeretnénk az apró sikereket. Ha eddig még nem éreztél ilyesmit a nyelvtanulásod során, akkor valószinüleg nem voltál kellőképpen motiválva.  Lehet, hogy a helyszín, a tanár, vagy az oktatás módszere nem volt hozzád illő. De mint mindenre, erre is van megoldás. Csak az kell, hogy kitűzd a célt, az oda vezető utat pedig együtt tervezzük meg. 
El tudod képzelni, hogy a nyelvtanulás is lehet élmény?